Szeretem a színeket, ébren tartják bennem gyermeket, táplálják a világ sokszínűségét.
A Szivárvány angyalok terve 2007-ben született , idén november 5-én mintáztam be az elsőt egy klasszikus Dorottya angyalmotívum alapra.
Festés közben eszembe jutottak gyermekkorom hatalmas dundi szivárványai. Emlékszem ahogy édesanyánk futva buzdított minket húgommal a ruhákat beszedni, a hirtelen érkező nyári záporok elől.
Szerettem nevetve forogni a lezúduló meleg esőben, gyakran el kellett bújnom a ház háta mögé, mert az esőben táncolás tilos és veszélyes volt a felnőttek szerint 
Könnyű felidéznem, ahogy a meleg puha sárba süllyednek ugráló gyermektalpaim, és az ölelő langyos eső a szabadság máshoz nem mérhető átélésével ajándékoz meg.
Kiskamasz koromig kergettem a szivárványt, képtelen voltam elengedni azon makacs meggyőződésemet, hogy ha elérem, valami titkot tudok meg.
Sejtésem mára megerősödött, elérem a szivárványt, megismerem a titkot. Leginkább az változott, hogy belül kutatok…
A szivárvány színei számomra egy hidat is szimbolizálnak, ez gyönyörű hídsugár, a szívből robban ki, aztán engedi, hogy a dolgokat úgy lássam, ahogy vannak.
Jelen életemben ennek hatalmas fontosságot tulajdonítok. A kollektív kivetítés sohasem látott méreteket ölt, határokat nem ismer, és bűnösöket mindig találni….
Nékünk viszont szilárd kapaszkodókra kell lelnünk és valódi válaszokra. Világosságra van szükség szívben és fejben, szeretni és tisztelni egymást, az életet, amíg nem késő, és szeretni soha nem késő….
