„Még ma sem vagyok képes ahhoz a sírhoz kimenni ahol ti hárman pihentek együtt, talán már nem is jelentené ugyanazt. Tegnap este a tél visszavonhatatlan didergő szépséggel töltötte meg ismét az utcánkat, reszkető érzéseket oldva fel lelkemben. Nem, nem gondolok többet rátok kedveseim így halottak napja körül, mint más napokon, mégis egyfajta magasztos arany cseppen elképzelt alakotok köré, és fényes kontúr világítja be arcvonásaitokat.
A napokban sokat álmodtam veletek, éltetek, s akár egy párhuzamos dimenzióban újra éltük néhány fájdalmas sorsrészletet. Megviseltek ezek az álmok. Miként lehetséges, hol van ez a forrás, és hogyan állunk vele kapcsolatban, mely 30 év távlatából is képes történeteket megélni tudattalan?
Ma hajnalban így lépett be november az életembe, a korai sötétedés pedig hamarosan gyertyagyújtásra bíztat, megadva a saját hangok terét, ahol velem vagytok, messze attól sírhalomtól, hol csontjaitok és hamvaitok pihennek, mi egy másik helyen beszélgetünk idebent, lebontva a földrajzi határokat, itt a szívem legbensőbb szigetén.”
Fotó forrás: Borsonline
nagyon szép írás. Szívhez szól. Köszönöm. <3
♥